A szemléletformálás nevében indított iskolai szemétgyűjtési akciók általában rekord mennyiségű eredményekről számolnak be. Amellett, vagy ahelyett, hogy egy elégedett mosollyal nyugtáznánk és örökre elfelejtenénk az ilyen híreket, érdemes egy kicsit elgondolkozni azon, hogy vajon mennyiben járulnak hozzá ezek az eredmények a hulladékprobléma megoldásához.

„Rekordot döntve, eddig már több mint 34 tonna, vagyis négy városi autóbusz tömegével megegyező italos kartondobozt gyűjtöttek az óvodás és iskoláskorú gyerekek az Italos Karton Környezetvédelmi Egyesülés (IKSZ) tavaly szeptember végén kezdődött gyűjtőprogramján. Habár a program még csak a felénél tart, ez a mennyiség jelentősen meghaladja a tavaly – a program egész éve alatt – összegyűjtött 26 tonnát.” – írja az http://onkormanyzat.mti.hu.

Szeretünk nagy számokat látni egy pozitív hangvételű cikkben, mert azt az érzetet keltik, hogy valami nagy és jelentős dolgot hajtottunk végre. Ez sok esetben így is van, az érzés jogos: elég csak egy olyan hírre gondolni, ahol az újonnan telepített facsemeték, vagy a szénerőművek helyett „hadrendbe állított” szélkerekek száma nyűgöz le bennünket. De érdemes a számok jelentésén egy kicsit jobban elgondolkozni, ha azok a begyűjtött hulladék mennyiségére vonatkoznak.

Mint tudjuk, a hulladékprobléma kezelése, megoldása nem a szelektív hulladékgyűjtéssel és az újrahasznosítással kezdődik és ér véget, mint ahogy a tűzvédelem sem a tűzoltók működésével kezdődik és ér véget. Ahogy a tűz keletkezését is igyekeznek minél inkább elkerülni, úgy a hulladék képződését is igyekezni kell visszaszorítani, csírájában elfojtani a problémát.

Minden körültekintő és átfogó hulladékkezelési eljárás első számú, legfontosabb és leghatékonyabb lépésként a hulladék keletkezésének megelőzését írja elő. Ez azon az egyszerű tényen alapul, hogy „ami nincs, az nem okoz problémát”. Ezt követi az újrahasználat, mint hulladékkezelési módszer, amire jó példa a betétdíjas csomagolások használata. A szelektív hulladékgyűjtés és az anyagában történő újrahasznosítás csak a harmadik helyet szerezheti meg, ugyanis az előző kettőnél bonyolultabb, energiaigényesebb és nagyobb környezetterheléssel jár.

Különösen igaz ez az eldobható, egyszer használatos csomagolások közül a többréteg űitalos kartondobozra, amely a fő összetevő, a papír mellett fémet és műanyagot is tartalmaz. Ezek szétválasztásához és újrahasznosításához bonyolult technológia és meglehetősen sok energia szükséges.

A kérdés ezek után az, hogy vajon mennyire kell örülnünk a rekord mennyiségű, óvodások és iskolások által összegyűjtött italos kartondoboznak? Ha mindenképpen, elkerülhetetlenül keletkező hulladékfajtáról lenne szó, akkor örülhetnénk, hiszen szelektíven gyűjteni és újrahasznosítani messze jobb megoldás a hulladék elégetésénél vagy tárolókba süllyesztésénél. Csakhogy ez nem, vagy legalábbis nem egészen igaz. Az italos kartondoboz használata ugyanis sok esetben elkerülhető, vagy jobb, könnyebben kezelhető alternatívákkal helyettesíthető. Elég csak a tejautomatákra, vagy a betétdíjas üvegekre gondolni. Ha versenyt hirdetünk abban, hogy ki tud több hulladékot begyűjteni, azzal esetleg precízségre, odafigyelésre nevelünk, de az igazán helyes gondolkodást nem adjuk át a fiataloknak. A hulladék mennyisége pedig aligha csökkenthető az efféle akciókkal. Minden szempontból jobb lenne tehát, ha a verseny inkább arról szólna, hogy ki tudja kevesebb hulladék termelésével megoldani ugyanazt a vásárlást vagy fogyasztást. A lelkesedés és a jutalom természetesen itt sem maradna el.

http://humusz.hu/kukabuvar/hozz-magaddal-meg-egy-dobozt