Szerző: Munkácsy Béla

Így például a nagy távolságú gázvezeték-rendszer megépítése és az atomerőmű bővítése kapcsán hozott döntések, valamint egyes - alapvetően fosszilis - energiahordozók árának önkényes csökkentése, mind annak a 20. századi szemléletű energiarendszernek az életben tartását eredményezik, amely a természeti törvényszerűségekkel továbbra is szembe helyezkedik, ezért az a 21. században már nem működőképes.

A kétséges mennyiségben rendelkezésre álló külföldi készletekre alapozni egy kétséges biztonsággal és nagy környezeti terheléssel, nem utolsó sorban pedig óriási költséggel működtethető energiarendszert, nem látszik bölcs fejlesztési iránynak - ezzel magyarázható, hogy Európa nyugati térségében az országok döntő többségében nem ebbe az irányba haladnak. Ráadásul az EU hivatalos energiapolitikája is a helyi, megújuló erőforrásokra való áttérés mellett tör lándzsát (amit mint tagállamnak, figyelembe kellene vennie hazánknak is). Ezért aztán a nemzetközi kutatásokat és fejlesztési irányokat illetően egyre meghatározóbbak a decentralizált, helyi erőforrásokra támaszkodó, alacsony környezeti terhelésű és - mind projekt, mind nemzetgazdasági szinten - olcsón működtethető energiarendszerek létrehozására irányuló lépések. Tudomásul kell venni, hogy már a jelenlegi árakkal kalkulálva is versenyképes szinte bármelyik megújuló energiaforrást alkalmazó technológia, így legújabban már a napelemes áramtermelés is, ami felveti azt a kérdést, hogy vajon ki fog igényt tartani a paksi áramra, ha saját forrásból olcsóbban juthatunk hozzá.

Kutatócsoportunk 2011-ben „Erre van előre – Vision 2040 Hungary” címmel nyilvánosságra hozta azt a mintegy 150 oldalas jelentését, amely a hazai viszonyokra igazítva mutatja be ennek az elkerülhetetlen átmenetnek a kereteit. Szakértőink szerint a továbblépés iránya nem lehet más, mint a jelenleginél lényegesen hatékonyabb és a mértékletes energiafelhasználásra építő gazdaság és társadalom létrehozása - ám a jelenlegi kormányzati lépések eredményeként ezzel ellentétes irányú folyamatok fognak bekövetkezni. A másfél éves kutatás során sikerült tovább pontosítani a megújuló energiaforrások hazai potenciáljait, amelyekről elmondható, hogy alkalmasak arra, hogy akár kizárólagosan ezekre építve működtessünk egy, a jelenleginél kevésbé pazarló, hatékony és rugalmas energiarendszert. 

Az immár évtizedek óta zajló intenzív kutatások nyomán többek között Dánia, Norvégia, Ausztria és Németország már azt is kinyilvánította, hogy a súlyos kockázatokkal és óriási externális költségekkel üzemeltethető atomerőművek nélkül fogja megvalósítani karbonkibocsátás nélküli (a szenet, kőolajat és földgázt nélkülöző), döntően saját, megújuló forrásokra építő energiarendszerét már a 21. század első felében. Ennek gyakorlati eredménye, hogy az EU villamosenergia-rendszerének fejlesztésében a megújuló források már több éve dominálnak, 2011-ben az új kapacitások 71,3%-a már megújuló energiaforrást hasznosító erőmű volt, a teljesítmények döntő többségét pedig éppen a hazánkban favorizált atomerőművek tekintetében építették le. 

„ERRE VAN ELŐRE” energiatervező kutatócsoport
dr. Munkácsy Béla projektvezető 

A kutatócsoport 2010-ben jött létre 23 egyetemi oktató és hallgató összefogásával, azzal a céllal, hogy egy 2050-ig előretekintő alternatív energia-forgatókönyvet dolgozzon ki. Noha bázisa az ELTE Természettudományi Kara, jelenleg közel 40 tagja van az ország számos egyeteméről, így a Corvinus Egyetemről, a Pécsi Tudományegyetemről, a Szent István Egyetem, illetve számos más szakintézményből. A csoport informális jellegű, független kutatókat tömörít, semmiféle érdekkör anyagi támogatását nem élvezi, munkájához állami támogatást sem használ fel.

Forrás: http://www.greenfo.hu/hirek/2012/12/12/energiapolitikai-zsakutca