A déligyümölcsökkel nem csak sok vitaminhoz jutunk, de héjuk elfogyasztása esetén veszélyes vegyi anyagok is a szervezetünkbe kerülhetnek. A biotermék vásárlástól eltekintve teljes mértékben nem, legfeljebb csak részben védhetjük ki ezeket.

A déligyümölcsök hosszú utat tesznek meg, míg elérnek a fogyasztóhoz, így fokozottan ki vannak téve a penészgombák támadásának. Ezért bevett módszer, hogy szüretelés után különböző gombaölőszereket tartalmazó viasszal kezelik a felületüket. Innen tehát az általunk ismert narancsok és a mandarinok csillogó fénye.

Cikkünkben körbejárjuk, milyen egészségügyi következményekkel kell számolnunk, ha ezeket a gyümölcsöket - különös tekintettel a leginkább érintett héjat - fogyasztjuk. Mit tehetünk az ártalmak kiküszöbölése, illetve csökkentése érdekében.

Milyen veszélyes anyagokról van szó?

A kérdéses gombaölőszerek egy csoportja az aromás szénhidrogénekhez tartozik: ilyen a bifenil (E230), az orto-fenil-fenol (E231), és a nátrium-orto-fenil-fenolát (E232). Gyakran használják még a célra a tiabendazolt (E233).

Közös bennük, hogy emberi egészségre gyakorolt - főleg a kumulatív - hatásukról mindez idáig nincsenek kielégítő vizsgálati eredmények. Viszont állatkísérletekben, továbbá a szerekkel nagy mennyiségben érintkező munkásoknál megfigyeltek különböző negatív reakciókat, elsősorban bőrreakciókat.

Ennél komolyabb probléma is lehet velük. Egy 2001-es japán tanulmány szerzői azt találták, hogy a tiabendazol egereknél vesekárosodást, a húgyhólyagban pedig hiper- és metapláziát okozott (jóindulatú szövetfelszaporodás, amely a rák megelőző állapotának számít). Egy másik, 2002-ben publikált, szintén japán vizsgálat szerint pedig, amely 39 különböző élelmiszeradalékra terjedt ki, a bifenil, a nátrium-orto-fenil-fenolát, és a tiabendazol is károsította a kísérleti egerekben a gyomor-béltraktus szerveinek DNS-ét.

Szintén szüret után kezelik a déligyümölcsöket az imazalil nevű növényvédőszerrel, amelynél állatkísérletekben libabőrösséget, izomkoordinációs zavarokat, remegést, émelygést, hányást figyeltek meg. Egy 2001-es angol toxikológiai értékelés szerint a szer patkányoknál a máj kóros megnagyobbodását okozta, és megzavarta a pajzsmirigyműködést. Embereknél kontakt dermatitiszről (a bőrrel közvetlenül érintkező idegen irritáló anyagok által kiváltott bőrreakció) találhatók adatok.

Megemlítendő még a prokloráz nevű gombaölőszer, amelyet a brüsszeli Comité Scientifique de Toxicologie, Ecotoxicologie et l'Environnement (Toxicitási, Ökotoxicitási és Környezetvédelmi Tudományos Bizottság) egy 2004-es jelentésében „a belső elválasztású mirigyeket potenciálisan zavaró" hatású növényvédőszerek közé sorolt.

A képet bonyolítja az a tény, hogy ezeket az anyagokat általában kombinálva alkalmazzák, így hatásuk összeadódhat. Több helyen megemlítik például, hogy a tiabendazol és a bifenil, illetve a tiabendazol és az orto-fenil-fenolát kombinációja esetében fokozott a hólyagrák kialakulásának esélye.

Mely gyümölcsök és gyümölcsrészek érintettek?

Nem csak a narancsot, a mandarint, a citromot és a grépfrútot, de a banánt is kezelik az említett tartósítószerekkel. Az előbbieknél azonban a helyzet azért kritikusabb, mert ezeknek héját is felhasználjuk, mind iparilag, mind házilag: lekvárba, italba, teába, süteménybe kerül belőle. Szerencsére - egy potenciálisan allergizáló természetes anyag, a limonén miatt - a citrusokból iparilag előállított termékeken kötelező feltüntetni, hogy van-e bennük héj.

Szennyezett vagy sem?

Az érvényben lévő szabályozás szerint a citrusfélék felületi kezelésére használt gombaölőszerekről a vevőt tájékoztatni kell. Ennek előnyét persze legkönnyebben akkor élvezhetjük, ha olyan terméket vásárolunk, amely eredeti csomagolásban van. Máskülönben el kell kérnünk a szállítmányra vonatkozó hivatalos papírokat a forgalmazótól, ami könnyen belátható, hogy elég lehetetlen helyzetet teremthet vásárlás közben.

Az aromás szénhidrogének régen az engedélyezett élelmiszeradalékok kategóriájába tartoztak, ennek köszönhetően rendelkeznek E számmal. Egy 2003-as EU-ajánlás azonban megváltoztatta a státuszukat, és a növényvédőszerek közé sorolta őket. A gyakorlatban egyelőre mindez mit sem változtat a helyzeten: mivel a citrusgyümölcsök felületi kezelése továbbra is engedélyezett, a fogyasztók tájékoztatására új jelölést azonban még nem vezettek be, a csomagoláson ma is gyakran élelmiszeradalékként és E számmal tüntetik fel őket.

Mivel az imazalil és a prokloráz egyértelműen a növényvédőszerek kategóriájába sorolható, és E számuk soha nem is volt, a nevükkel szerepelnek. Egyedül a banán lehet kivétel: ott például nem kötelező feltüntetni, hogy tiabendazollal kezelték, valószínűleg azért, mert ennek a gyümölcsnek a héját nem szokás elfogyasztani.

Mielőtt azonban illúzióink lennének, hogy egykönnyen találunk kezeletlen déligyümölcsöt, álljon itt néhány adat egy 2005-ös hivatalos kormányzati jelentésből az Egyesült Királyságból.

A Government Pesticides Residue Comittee (növényvédőszer-maradványokat vizsgáló kormánybizottság) minden vizsgált narancsban talált szermaradványokat. Ezek mennyisége az esetek több mint egyharmadában túllépte az EU és az Egyesült Királyság által engedélyezett határértékeket. Az imazalil esetében például a minták 79%-áról állapították meg ez utóbbit.

Nálunk se jobb a helyzet, ugyanis 2007-ben az összes Magyarországon vizsgált citromban és grapefruitban találtak szermaradványt.

Ennek ellenére a bizottság által kibocsátott állásfoglalás szerint nem kell aggódni az esetleges negatív egészségügyi hatások miatt. A PAN (Pesticide Action Network) nevű szervezet erre azzal a figyelmeztetéssel válaszolt, miszerint a kormányzati álláspont mögött az a nyilvánvaló feltevés áll, hogy az emberek nem fogyasztják el a narancsok héját, amelyben a mérgező vegyszerek nagy része felhalmozódik.

Mit tehetünk?

• Vásároljunk bio terméket! A legkézenfekvőbb megoldás. „Mindössze" annyi vele a probléma, hogy bio déligyümölcsöket általában nehéz és költséges beszerezni, hiszen épp a hosszú szállítási idő és a fokozott penészesedési hajlam miatt elég kényes a minőségmegőrzésük.
• Mossuk meg jó alaposan! Ez a tanács nem csak akkor áll, ha a héjat is el akarjuk fogyasztani, hiszen a hámozásnál könnyen a kezünkre, vagy a gyümölcs húsára kerülhetnek a szermaradványok. Akár citrusról, akár banánról legyen tehát szó, bármilyen furán hangzik is, evés előtt mossuk meg jó alaposan a gyümölcsöt, majd a kezünket is! Ha bevállaljuk, hogy felhasználjuk a nem ökológiai termesztésből származó citrus héját, ez a művelet még fontosabb. Egy amerikai kutatás szerint például a tiabendazol 50-75%-a volt eltávolítható a citromokról habzó anyaggal történő lemosással. Külföldön kaphatóak kifejezetten zöldség- és gyümölcsmosásra kifejlesztett lemosószerek. Ezek hiányában megteszi a következő házi praktika is: 2 percre áztassuk be a gyümölcsöket almaecetes vízbe, majd sikáljuk le egy kefével. Végül folyóvíz alatt jó alaposan öblítsük át. Tudnunk kell azonban, hogy mivel a kérdéses anyagok fokozatosan beszívódnak a héjba, sőt, még a gyümölcs húsába is, teljes eltávolításukra nincs lehetőség.
• Dobjuk ki a csomagolópapírt! Mivel a jobb hatás érdekében a legtöbbször ezt is átitatják a szerekkel, ne használjuk fel, és főleg ne engedjük, hogy a gyerekek játszanak vele. Dobjuk ki, és mossunk kezet utána!
• És végül: ha teljesen biztosra akarunk menni: ne használjuk fel, ne együk meg a héjat!

http://tudatosvasarlo.hu/cikk/citrusok-heja-%E2%80%93-mielott-belereszelned-sutemenybe